Tokos Mária

"Úgy gondolom, fontos a jó kommunikáció, az értő figyelem, a meghallgatás, a támogató beszélgetés és természetesen a szakmai segítségnyújtás, a jó szervezőkészség – ezeket használva szeretném a minket megkereső családokat támogatni, az alapítvány hasznos tagjává válni."

"Marcsi"

35 évvel ezelőtt végeztem az OTE Egészségügyi Főiskolai Karának védőnői szakán, azóta területi védőnőként dolgozom Budapest XX. kerületében. Ezen idő alatt sok-sok család életét követhettem nyomon, segíthettem őket gyermekeik nevelésében. Azt szoktam mondani, hogy én az egészségügy napos oldalán dolgozom, ezt a nehézségek ellenére is szinte naponta megerősítik bennem a hálás szülői arcok, a gyermekek huncut mosolyai, szeretetteli ölelései. A védőnői hivatás csaknem minden területét jól ismerem. Kórházi , iskolai és oktató védőnőként is dolgozom/dolgoztam a körzeti munkával párhuzamosan. Hosszú ideig a kerület védőnőinek kollegiális vezetőjeként kapcsolatot tartottam a területi védőnők és a munkáltató illetve a szakmai vezetés között.

A Kis Veréb Alapítványhoz Veréb-Németh Rékán, a kuratórium elnökén keresztül kapcsolódom. A mi szakmai, baráti kapcsolatunk több, mint 20 éves múlttal bír. Megtisztelt azzal a bizalommal, hogy jelen lehettem gyermekei születésénél. Annak ellenére, hogy a munkám során hamar megtapasztaltam, hogy a várva várt gyermek érkezése nem mindig jár azonnali boldog katarzissal - hiszen a szülés rengeteg veszélyt rejt magában - nem "kívülálló" védőnőként, hanem barátként megélni az oxigénhiánnyal születő gyermek érkezését, nekem sem volt könnyű. Velük együtt aggódtam a nehéz pillanatokban és együtt örültem minden apró előrelépésnek, igyekeztem segíteni lelkileg, fizikailag, szakmailag, éppen mire volt szükség.  A nehézségek közepette született meg Rékában az alapítvány létrehozásának gondolata, így segítve a saját tapasztalataival más oxigén hiánnyal született, hűtött gyermeket nevelő család mindennapjait. A megtisztelő felkérést követően az alapítvány kuratóriumának tagja lettem. 

Eddig csendestársként voltam jelen az alapítvány életében, de a jövőbeni tervek szükségessé teszik, hogy nagyobb részt vállaljak a közös munkában. Gyakorlati ember lévén, illetve a szakmai múltam miatt örömmel vállaltam a szülőkkel való kapcsolattartás feladatát. A védőnői hivatás során is fontos a jó kommunikáció, az értő figyelem, a meghallgatás, a támogató beszélgetés és természetesen a szakmai segítségnyújtás, a jó szervezőkészség – ezeket használva szeretném a minket megkereső családokat támogatni, az alapítvány hasznos tagjává válni.