Stadler Judit

"A gyermek fejlődését nem egymástól független készségek soraként szemlélem, hanem olyan összetett folyamatként, amelyben az idegrendszeri érés, az érzelmi biztonság, a kapcsolatok és a család mindennapi működése kölcsönösen hatnak egymásra."

Stadler Judit vagyok, gyógypedagógus és integrált szülő–csecsemő/kisgyermek konzulens. Munkám középpontjában a csecsemők és kisgyermekek fejlődésének megértése, az eltérő fejlődésmenet korai felismerése, valamint a gyermekek és családjaik támogató, partneri kísérése áll.

Gyógypedagógusként egy Pest megyei pedagógiai szakszolgálatban dolgozom, ahol korai fejlesztéssel, állapotmegismeréssel, gyógypedagógiai tanácsadással és szülőkonzultációval foglalkozom. Nap mint nap olyan csecsemőkkel és kisgyermekekkel találkozom, akiknek fejlődése valamilyen okból fokozott figyelmet, pontosabb megértést vagy célzott támogatást igényel. Munkám során fontosnak tartom, hogy ne csak a gyermek fejlődési sajátosságait lássuk, hanem azt a családi környezetet és mindennapi élethelyzetet is, amelyben fejlődik.

2017 óta tagja vagyok a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Koragyermekkori Evés–Alvászavar Ambulanciája szakmai teamjének. Az interdiszciplináris munkában gyermekorvosokkal, pszichológusokkal, gyógypedagógusokkal és dietetikusokkal együtt segítjük az evési, táplálási, alvási és regulációs nehézségekkel küzdő három év alatti gyermekeket és családjaikat. Ezek a nehézségek nemcsak a gyermek működésére, hanem a család mindennapjaira, kapcsolataira és biztonságérzetére is hatással lehetnek, ezért a segítségnyújtás során ezt is fontos figyelembe venni.

Szakmai érdeklődésem a koragyermekkori fejlődés egészére kiterjed. Különösen közel áll hozzám a szenzoros feldolgozás, az önszabályozás, a kötődés és a szülő–gyermek kapcsolat, valamint az evés és az alvás fejlődésben betöltött szerepének megértése. A gyermek fejlődését nem egymástól független készségek soraként szemlélem, hanem olyan összetett folyamatként, amelyben az idegrendszeri érés, az érzelmi biztonság, a kapcsolatok és a család mindennapi működése kölcsönösen hatnak egymásra.

Legutóbbi diplomámat 2026-ban a Semmelweis Egyetem Interdiszciplináris családtudomány mesterképzésén szereztem, ami tovább mélyítette a család rendszerszemléletű megközelítésével kapcsolatos tudásomat.

Miért épp a KisVeréb Alapítvány? A KisVeréb Alapítvány küldetése szakmailag és emberileg is nagyon közel áll hozzám. Különösen fontosnak tartom, hogy azok a családok, akik gyermekük születése körül oxigénhiánnyal, terápiás hipotermiával – a "hűtéssel" – és az ezzel járó bizonytalansággal találkoztak, később se maradjanak egyedül a fejlődéssel kapcsolatos kérdéseikkel. Fontosnak tartom a rendszeres, érzékeny követést, és azt, hogy a család érthető, a mindennapokban is használható visszajelzést kapjon arról, hogyan alakul gyermekük fejlődése.

Miben tudok segíteni az Alapítványnál?

• Komplex állapotmegismerés: Ennek során a gyermek gondolkodásának, kommunikációjának, mozgásának, alkalmazkodásának és társas-érzelmi működésének fejlődéséről egyaránt képet kapunk, így nem egy-egy kiragadott képességet, hanem a fejlődés több, egymással összefüggő területét tudjuk áttekinteni. Célom nem pusztán az, hogy egy vizsgálati eredményt kapjunk, hanem hogy jobban megértsük, hogyan fejlődik az adott gyermek: mik az erősségei, mely területeken lehet szüksége több támogatásra, és mire tudunk a továbbiakban építeni.
• Óvodáskorban az iskolai tanulást megalapozó képességek megismerésében, és a család mindennapjaiba reálisan beilleszthető fejlesztési lehetőségek kialakításában is tudok segíteni.
• Útmutatás a javaslatok között: A családok gyakran sokféle vizsgálati eredménnyel és fejlesztési javaslattal találkoznak. Szeretnék segíteni közösen átgondolni, mit jelentenek az eredmények, és melyik következő lépés szolgálja leginkább a gyermek fejlődését.

Fontosnak tartom az érintett gyermekeket kísérő szakemberek közötti együttműködést és tudásmegosztást is, ezért személyes szakmai konzultációk és előadások keretében is szívesen gondolkodom együtt az érintett szakemberekkel.

Számomra végül mindig ugyanaz a kérdés a legfontosabb: hogyan tudjuk ezt az adott gyermeket és az ő családját úgy segíteni, hogy az valóban róluk, az ő szükségleteikről és az ő mindennapjaikról szóljon?"